Orgonitkészítés otthon

A kvarckristályt és esetleges más kristályokat (jó még ametiszt, lápisz lazuli) felhasználás előtt töltsük  valahol egy darabig, például tegyük ki a szabadba több napra olyan helyre, ahol nap süti és éjszaka is rásüt a hold, eshet rá eső is. Vagy lehet őket ilyen piramislemezek közt tárolni, vagy kisméretű saját készítésű piramis belsejébe (középpontjába) tenni. Akinek nincs ilyesmije, az csinálja a kinti nap/hold alatti többnapos feltöltést.

A kristályokat lehetőleg közvetlenül a gyanta-fémforgács keverékbe helyezés előtt vegyük ki a toltőhelyről. A gyanta szilárdulása után a belehelyezett kristály töltése megőrződik, viszont (a tőltőhelyen kívül)  szabadon heverve hagyva az idő múlásával lemerül.

Egyszerű TB-be elég egy kislábujj köröm méretű darab kvarckristály. Saját magunk megnyugtatasára tehetünk valamivel nagyobb darabot, de  pazarolni felesleges.

Az esetleges plusz kövek, mint ametiszt vagy lapisz lazuli stb lehetnek még kisebbek, hiszen a kvarc a fő szereplő. Kvarc mindenképp szükséges. Lehet rózsakvarc is.

ametiszt, lápisz lazuli, peridot (balról)

Bármilyen ronda/nyers/durva kristály megfelelő. Ne vásároljunk feleslegesen drága kristályokat, és ne vagdaljunk szét gyönyörű nagyméretű természetes kristályokat. A legtöbb, kereskedelemben kapható kristály le van csiszolva, az is ugyanolyan jó, mint a nem lecsiszolt.

Csiszolt (baloldalt) és nyers kvarckristályok

Ha csak nagyobb méretű van, akkor betonon, felülről rongydarabon át kalapáccsal törjük a kívánt picike méretű darabokra. Kalapálás előtt gondolatban vagy hangosan, kérjünk bocsánatot a kristálytól, hogy összetörjük, és köszönjük meg, hogy pont megfelelő méretű darabokra fog törni. A letöredezett mini részecskéket és port is söpörjük bele a gyanta-fém keverékbe. Kisebb méretű orgonit (pl. mobiltelefonra való) készítésekor csak egy egészen pici darab kristályt tegyünk bele, lapos (pl. alátét) tárgy készítésénél tehetünk több kisebb darabot véletlenszerű elrendezésben különböző helyekre a keverékbe.

Lehet még apró cetlit vagy cetliket is beletenni valami kívánt üzenettel, például “SZERETET”, vagy hazafiság serkentésére magyar korona picike képe, piros-fehér-zöld zászló stb.

kvarckristály és szeretet cetli

Egyszerű orgonit-készítési célokra tökéletesen megfelel a polieszter gyanta. Öntőgyanta/epoxi gyanta is jó, ami átlátszó, de ezek általában jóval drágábbak, kisebb a zsugorodási mértékük, viszont akkor jó, ha művészi darabokat akarunk készíteni otthoni használatra, és fontos a kinézet.

Bármilyen polieszter gyanta jó, ha van benne paraffin, akkor a kész orgonit nem lesz olyan merev, ami olyan szempontból érdekes, ha tényleges felhasználáskor el akarjuk dobni, és a nem paraffinos fajtából lepattogzhatnak darabok, ha valami kemény felületnek ütközik. Különben teljesen mindegy, hogy paraffintartalmú vagy nem.

Viszont nagyon fontos, hogy olyan gyanta legyen, ami valamelyest összezsugorodik.

A polieszter gyanták a térhálósodás során összezsugorodnak egy kicsit, ezért is lehet többnyire könnyedén kifordítani a formából. Viszont számunkra az összezsugorodás azért lényeges, mert ezáltal a fém-gyanta keverék nyomást gyakorol a belehelyezett kristályra, így készteti azt működésre. Ezért ez nagyon fontos!!! Olyan gyantát ne vegyünk, ami nem zsugorodik (újabban árulnak olyan fajtákat, amik nem zsugorodnak, ezek nem megfelelők orgonit-készítésre!!!) Mindig bizonyosodjunk meg róla, hogy a gyanta valóban zsugorodós fajta-e.

A folyékony műgyantába keverendő katalizátor mennyisége meg van adva mindig a beszerzett gyantához mellékelt utasításban. Ezen kívül a külső hőmérséklet is jelentős befolyásoló tényező, ugyanis ha melegebb van, kevesebb katalizátor is elég, és hamarabb megtörténik a térhálósodás. Télen is megtörténik természetesen, de hosszabb idő kell, és több katalizátor. Hangsúlyozom, hogy a használati utasítás a mérvadó, csak érzékeltetésre amit most épp használok műgyanta, annál 2dl-es papírpohárba teszek 30-40 csepp katalizátort szemcseppentővel. Persze szemcseppentő is van ilyen meg olyan, és a cseppek mérete különbözhet, ezért mindenki maga kísérletezze ki, hogy mennyi kell,  illetve számítsa ki a használati utasítások alapján, de ha valamennyire eltér a mennyiség, attól még valszeg meg fog keményedni. Nekem télen volt olyan, hogy több napig is eltartott, mire megkeményedett, de ha több katalizátort tettem volna bele, akkor hamarabb ment volna.

Viszont ha aránytalanul sok katalizátort teszünk bele, akkor meg a kész műgyanta elreped, tehát szükségtelenül sokat se tegyünk bele.

A polieszter gyanta oldalán egy idő múlva (hetek, hónapok) apró repedések keletkezhetnek, ez nem rontja az orgonit működését, mert attól még a belső nyomás a kristályra megvan. Ha esztétikailag zavar, hogy egy korábban készített orgonit-tárgy felülete megrepedezett, a legközelebbi orgonitkészítéskor kenjünk a megrepedezett részre vékonyan műgyantát.

Legjobb a szilikonból készült forma, mert abból biztosan könnyedén kifordítható a kész orgonit.

szilikon formák

Olyan formát válasszunk, amilyen célra éppen akarunk orgonitet készíteni. A legáltalánosabb és elterjedt forma a muffin-forma, 1 kész darab kb. 150 gramm súlyu, de attól függően, hogy mire illetve hol akarjuk használni az orgonitet, bármilyen alakút és formájút készíthetünk. Célszerű nyitott szemmel mászkálni, hogy ha meglátunk valamit, és úgy gondoljuk, hogy ez megfelelő lesz x orgonittárgy készítésére, akkor ne szalasszuk el az alkalmat. Macisajt papírdoboza, jégkrémes doboz, stb, bármi megfelelő. A papírból viszont nem lehet kiszedni a kész orgonitet, ezért a papír-formákban keszített darabokat úgy kell használni, a papírral rajta.

sajtos dobozokban keszült orgonitek

A térhálósodás alatt végbemenő kémiai reakció során a műgyanta erősen felmelegszik, ezért fontos, hogy olyan műanyagot válasszunk, ami nem olvad el. Általában az átlátszó vékony műanyagpoharak elolvadnak, az ilyenekkel eleve ne is próbálkozzunk (nekem már néhány elolvadt, amikoris a pohár tartalma alatta a földön landol, és szenvedhetünk a feltakarítással). Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy elolvad vagy nem, akkor csináljunk egy másik edénybe állított, csak egy darab pohárban próbaöntést, és ha a szilárdulás során nem olvadt el, akkor csinálhatjuk a többit. 

Általában a vastagabb, merevebb, fehér (=nem átlátszó) műanyagok megfelelelőek. Vastagabb jégkrémes pohár, camembert sajt belső műanyag doboza kitűnő, különféle alakú jégkockatálca stb.

néhány forma

Az ilyen strapabíró műanyag poharak többször használhatóak, de sokszori használat után észrevesszük, hogy kissé merevvé válnak, ha már úgy tűnik, hogy nehézkesen jön ki belőle a kész orgonit, vagy esetleg a forma valahol oldalt szétjön, akkor dobjuk ki, és keressünk újat.

Ismételten, nyitott szemmel éljünk, és vegyük észre az alkalmas formaként használható poharakat, dobozokat stb. Kisebb darabok keszítésére jó a jégkockatartó, műanyag minilekvár doboz stb. Nyitott szem!

műanyag jégkockatálcában öntött szív alakú orgonitek

Fém (teflonos is) muffin stb forma is jó, sokan ezeket használják, de ezekbe sokszor beleragad az orgonit, és különösen tübbszöri használat után már csak hosszas kínszenvedéssel lehet kiszedni belőle. Ha mégis fémből készült formát használunk, jó kiolajozni vagy kikenni valami zsírfélével előtte, akkor talán nem ragad bele, de személyes tapasztalataim alapján én a fémet eleve nem ajánlom.

Kell még valami edényféle vagy pohár, esetleg kisebb vödör (egyszerre nagy mennyiseg keszítésénél), amiben összekeverjük a gyantát a katalizátorral. Ha egyszerre csak kis mennyiséget akarunk összekeverni, akkor papírpohár megfelelő. A végén a papírpohár belsejére ragadt gyanta megszilárdul, attól még lehet újra használni a poharat a legközelebbi alkalomkor, ha takarékoskodni akarunk.

Bár másfajta fém is megfelelő, legpraktikusabb az alumínium forgács, mert ez súlyra is könnyű, de ha nem tudunk szerezni, más fém is jó. Sok helyen az alumínium megmunkálásakor olaj kerül a fémforgácsra, ez nem probléma, használjuk úgy, ahogy van, olajosan. Én is csak olajos fémforgácsot tudok szerezni, tökéletesen megfelelő. Lehetőleg olyan fémforgácsot szerezzünk, ami már eleve kicsi, összevissza alakú és méretű darabokból áll. A nagyobb és hosszabb darabokat metszőollóval viszonylag könnyedén szétvagdalhatjuk. A mellékelt képen a baloldali zsákban látható szalagszerű változatot semmiképp se ajánlom, mert ezt rengeteg időbe telik az orgonithez szükséges apró darabokra összevagdalni. A jobboldali zsákban látható, apró darabos alumíniumforgács a legjobb, ez úgy ahogy van, használható.

alumíniumforgács

Az orgonitkészítést kint végezzük, vagy ha bent, akkor keresztben ki kell nyitni ablakokat, hogy állandóan járjon a levegő. A katalizátor műgyantába keverésétől indulóan megkezdődik a kémiai reakció, ami során az egészségre káros, jellegzetes szagú gőzök keletkeznek, ezért feltétlenül szükséges a jó szellőzés, illetve lehetőleg kint csináljuk.

Mindegy, milyen az időjárás, olyan szempontból, hogy párás a levegő, vagy száraz, hideg van vagy meleg, mert a műgyanta és a katalizátor között fellépő kémiai reakció okozza a szilárdulást, tehát nem mittudomén a száraz levegő szárítja vagy ilyesmi.

A munkafelületre terítsünk le újságpapírt vagy kartont, és azon dolgozzunk. így a végén az egész úgy ahogy van, könnyedén kidobható.

Legyen kéznél bármikor kihúzogatható vagy letépkedhető papírtörlő, amivel a kifolyt, lecseppent műgyanta rögtön le- illetve feltörölhető. Ezenkívül ami esetleg nem jön le, mert már ráragadt a felületre, azt acetonnal lehet lemosni (körömlakklemosó jó).

A fémforgács felmarkolásához praktikus a fém salátakiszedő csipesz, ilyen kb. 30 centi hosszú, én azzal szedem ki a szatyorból, illetve amikor forgácsért megyek, akkor is azt viszem, és azzal nyalábolom fel és teszem bele a szatyorba. Persze lepotyog valamennyi, de jól fel lehet nyalábolni egyszerre sokat is, meg keveset is. Érdemes egy ilyen salátacsipeszt beszerezni erre a célra.

Előre készítsünk ki minden hozzávalót és kelléket, hogy ne közben kelljen keresgélni.

A tartályban lévő polieszter gyantát keverjük fel, vagy fordítsuk párszor le-fel a tartályt, hogy a hígabb és sűrűbb részek összekeveredjenek, mert állás során a sűrűbb részek leülepedhetnek a tartály aljára. Az összekeverésre kétféle módszer van, illetve háromféle, egyszerre sok keveréket csinálunk nagyobb edényben vagy vödörben, és a fémforgácsot IS belekeverjük a katalizátorral összekevert gyantába, és innen kotorjuk bele valami kanálfélével a tényleges formákba, majd egyenként a formákba beletesszük a kristályt (és esetleges más köveket, üzenetcetlit), majd eligazgatjuk a formában. Vagy csak a műgyantát keverjük össze a katalizátorral, és a formákba beletesszük előre a fémforgácsot, kristályt és esetleges más belevalókat, és arra öntjük rá a katalizátoros gyantát. Ebben az esetben keverhetünk össze csak kis mennyiséget, pl. papírpohárban, vagy nagy mennyiséget egyszerre valami nagyobb edényben. A katalizátort mindig ALAPOSAN el kell keverni a műgyantában!!! Körkörösen és felülről lefelé irányuló mozdulatokkal jól keverjük át az egészet, semmiképp se maradjon összekeveretlen rész, mert az nem fog megszilárdulni. A keveréshez az edény vagy pohár, vödör méretétől függően választhatunk (nem elolvadó) műanyag kanalat, műanyag villát, fakanalat, más fa evőeszközt, rúdfélét stb. A kanálfélének esetleg az az előnye a többivel szemben, hogy azzal kis mennyiséget ki lehet szedni korábban keszített darabok kozmetikázásához például, egy villával vagy rúddal ezt nem lehet megtenni :) Viszont a villaféle meg a fokok miatt jobban alkalmas az összekeverésre. Aztán a műanyag kanalak pár alkalom után elolvadnak, a fát viszont örökké lehet használni. Kell még valami hurkapálcaféle, vagy hosszabb fogpiszkálószerűség, vékony nyársdarab, lehetőleg hegyes végű, amivel a formákba öntött keveréket a végén bökdösni, igazgatni lehet. Ennek az a célja, hogy ne maradjon belül levegő, illetve ha nem keverjük előre össze a fémforgácsot a katalizátoros gyantával, akkor hogy biztosan be legyen vonva az összes fémdarab gyantával. A csak gyanta, és csak fém-részek nem működnek orgonitként!!! Tehát szurkáljuk át a formában a pálcikafélével a keveréket. Nem baj, ha a kristály és esetleges más beletett dolgok a szurkálás során lemennek az aljára, bár az jobb, ha a kristály nagyjából a középső részen van, de nem kell emiatt agyonnyúzni magunkat. Azt is lehet, hogy miután szépen elegyengettük az orgonit-keveréket a formában, a legvégén rakjuk bele a kristályt, és kissé belenyomjuk a hurkapálcával, hogy minden oldalról körül legyen véve a műgyanta-fém keverékkel. A szurkálásnál fontos, hogy egészen a forma aljáig bökdössünk, lehet apró köröket is leírni a pálcával (pici körkörös keverő mozdulatok). Ismételten, nagyon fontos! A csak fém, illetve csak műgyanta részek nem működnek orgonitként. Csak az az orgonit, ahol össze van keverve a fém és a műgyanta. A kész (már megszilárdult) daraboknál, különösen az alján lehet olyan, hogy gondos szurkálás ellenére csak fém kerül a külső felületre, az ilyeneknél ajánlatos a legközelebbi orgonitkészítésnél rákenni egy vékony réteg műgyantat oda. Ez különösen akkor fontos, ha vízben óhajtjuk az orgonitet felhasználni, tehát például a vécétartályba helyezésre, folyó/tó stb orgonizálására, ugyanis a szabadon lévő fémfelületek vízben állva korrodálódnak (alumínium is), tehát lehetőleg legyen minden oldal bevonva műgyantával. Ha nem vízben tervezzük használni az adott orgonit-tárgyat, hanem csak úgy szabadon van a levegőn, vagy földbe ásva, akkor ez nem annyira érdekes. Ilyenkor lehet fém is kívül a felszínen.

orgonitkészítés közben

A kész orgonitek jellegzetes büdös vegyi szaga, ami a térhálósodott műgyantából ered, kb. 2 hét alatt elillan. Tároljuk őket valahol szabad levegőn. Persze ha rögtön fel vannak használva földbe ásva vagy kint, akkor ez nem érdekes, de lakásban való, benti használatnál eléggé zavaró a kellemetlen vegyi szag. Ha másoknak akarjuk adni, érdemes már nem szagló darabokat választani, vagy ha a helyzet sürgős, elmagyarázni az illetőnek, hogy a szag 1-2 hét alatt megszűnik.